Első hetek főiskolásként

2015.09.20 19:16

„Ami egy éve még hihetetlennek tűnt, ma már a hétköznapjaink szerves része."

Főiskolások lettünk, méghozzá Budapest egyik legjobb felsőoktatási intézményében! A Budapesti Gazdasági Főiskola nem csak a felhőtlen bulikról, az újonnan szerzett barátokról szól, hanem nagyrészt a tanulásról is. Az utóbbihoz azonban sokszor sokunknak nem fűlik foga. Azért valljuk be, egy egészen új és ismeretlen környezetbe csöppentünk bele, ahol az elvárások kicsit sem hasonlítanak a gimnáziumi vagy szakközépiskolaiéhoz. Ez pedig félelmetes, más részről izgalmakkal teli… A tantárgyak között vannak igazán érdekesek és kevésbé izgalmasak. Sőt gyakran még az is megfordul sokunk fejében, hogy mégis mi a fenének tanuljuk mi ezt a sok – sok dolgot, mikor köze sincs az élethez? Hát ez egy jó kérdés, de úgy ahogy az előző tanítási intézmény is elhalmozott feleslegesnek tűnő információkkal, úgy a főiskola is el fog… Talán egyszer hasznát vesszük, ki tudja. (Amúgy megsúgom, nem nagy esélyét látom… de na, valami motiváció csak kell). 

Ha már a változásokról beszélünk, szerintem az egyik legszembetűnőbb, hogy a 45 percből szépen lassan 90-125 percig kell koncentrálnunk, ami van, amikor abszolút lehetetlen. Vannak keményebb napok, amikor kilépek az iskolából és menten összeesni támad kedvem és akkor még egyetlen vizsgaidőszakon sem vagyok túl. Nagyon kemény, de imádom… Imádom, mert szuper társaság verődött össze, mert önmagam lehetek, és mert célokat tűzhetek ki magam elé. Soha a világ összes kincséért sem bánnám meg, hogy ide jelentkeztem, sőt… Tudom, hogy a gazdasági matek és egyéb reáljellegű tantárgyakkal nagyon meg fog gyűlni sokunk baja, de a bátor harcos minden háborút megnyer.

 

Én tényleg szeretek idejárni és nem azért írom ezt, hogy most reklámozzam az iskolát. A tanárok nagy része valóban nagyon jó előadó, bár akadnak olyanok, akiktől a hideg ráz, de mindenhol akad ilyen. Nekem eddig kellemes csalódást volt az egész… (majd meglátjuk az első zh-k után is ugyanezen a véleményen leszek-e…)
Egyenlőre azonban tényleg minden rendben van, bár a késői hazaérések és a korán kelések még nehezen mennek, de úgy látom, ezzel nem csak én küzdök. Tényleg meg kell még szokni ezt a helyzetet, de szerintem idővel mindenkinek menni fog.

A legjobb tényleg, hogy egymást tudjuk motiválni, főleg azokon az órákon (előadások) amikor a fél társaság már kidőlt, mert egyszerűen annyira monoton az egész, hogy sokan már csak azokat a szavakat hallják az egész mondanivalóból, hogy: „na, gyermekeim, akkor vége az órának…”. Akkor persze megnyikordulnak a székek és mindenki boldogan konstatálja, hogy vége a megpróbáltatásoknak. Nem hazudok, éltem már én is át ilyet… Ez elkerülhetetlen, de mindig találok valakit, aki segít átvészelni ezeket a nehéz perceket.

Hát ennyi lenne az első hetekről… Remélem néhány hónap múlva is ekkora lelkesedéssel írhatok nektek az első vizsgaidőszak „borzalmairól”.

Brigitte

Vissza

Elérhetőség

BGE KVIK HÖK
1054 Budapest, Alkotmány utca 9-11.
I. em. 108/A HÖK Iroda

+36 1 374 6221
+36 1 374 6245
+36 1 374 6246

© 2015 Minden jog fenntartva.

Készíts ingyenes honlapotWebnode